Rólam

Kedves Olvasóm!

Nem is tudom hol kezdjem, mi is fontos ebből a több, mint fél évszázadból.

Zeneiskolába jártam, nyolc évig tanultam zongorázni, kórusba énekeltem. Ezt azért írom le, mert a mai napig meghatározza az életemet. A zene életem része.

Egészségügyi alapvégzettségem van, laborban dolgoztam sokáig, majd öt évet pszichoterápiás osztályon is. Ezután szociálpedagógiát tanultam. A főiskola elvégzése után a szociális területen helyezkedtem el.

Három felnőtt gyermekem van és egy kisunokám. Magam is háromgyerekes családból származom, első gyerek vagyok. Egy kertes házban lakom, nagyon szeretek kertészkedni.

Gyermekkoromban orvos – gyermekorvos – szerettem volna lenni. Ez eltartott addig, amíg kórházi gyakorlatra nem kellett járni.. Azt mondják, hogy amit az ember gyerekkorában szeretne, az az igazi útja, mert egy kicsit még emlékszik arra, hogy milyen feladattal született le. Igazából egész eddigi életemben úgy éreztem, hogy segítenem kell embertársaimnak. Ez volt a hajtóerő. Miközben a “miértekre és az okokra kerestem a választ grafológus  és szocioterapeuta lettem. Mindkettő nagyban elősegítette, önismeretemet. A tanultak kapcsán egyre jobban ráláttam saját magamra is és nagy változásokon mentem keresztül.

Amikor elküldtek az állásomból, mert hangot adtam annak, hogy igazságtalanság ért, ekkor kezdődtek egészségügyi problémáim. Addig kutakodtam, míg rá nem találtam a szelíd segítségre. Nem sokkal később pánikos rosszulléteim kezdődtek, szinte naponta. Többször kellett ügyeletet hívni a rosszullétek, szívritmuszavarok és a magas vérnyomás miatt. Vérnyomásmérővel mertem csak kimozdulni otthonról és sokszor még így sem tudtam pl. bevásárolni. De ez már a múlté. Évek óta jól vagyok gyógyszerek nélkül.

Szociális intézményben dolgoztam, amikor többször is “szembejött” velem a kineziológia, a stresszoldás eszköze. “Engedtem az erőszaknak” és elvégeztem a tanfolyamokat -szerintem” a világ legjobb oktatójánál. Úgy éreztem magam, hogy nincs többé szükségem semmire, mert ezzel a módszerrel az okokat is fel lehet tárni és az oldás valóban megoldást ad.

Mindig is éreztem, hogy valami még lakozik bennem. Egyszer csak jöttek és jönnek az ötletek, elkezdtem kreatívkodni. Nagyon szeretek gravírozni, kitalálni a mintákat, rajzolni,festeni, varrni és még más hasonló dolgokkal foglalkozni. Boldogsággal tölt el, hogy felszínre tört, ami úgy érzem, hogy mindig is bennem volt.

Blogomban – elég szerteágazóan – a hasonló keresőkkel szeretném megosztani gondolataimat, tevékenységemet.

Szeretettel: Walter Ágota – Iréne