Festés

Szociális területen dolgoztam és egy idő után teljes kimerültséget éreztem. Ekkor kezdtem el festeni az első mandalát, ami egy kék torokcsakrás mandala. Ez először nem tudatosult így bennem, csak elkezdtem, és amikor ezzel foglalkoztam mindig megnyugodtam. Soha nem festettem még vászonra, és csak kész mandalákat színeztem eddig. Nagy örömmel töltött el a festés. Hetekig készült. A mintát én találtam ki és angyalokká alakultak. Azt gondolom, hogy akkor erre a színre volt szükségem. Teljesen beszippantott, ahogy kevertem a színeket és formáltam a mintát. Ilyenkor minden megszűnik körülöttem. Talán gyerekkoromban, mikor a kertben olvastam, akkor éreztem hasonlóan magam.

Torokcsakra

Úgy éreztem, a festés nekem nagyon jó. Gondoltam, hogy a többi csakrához is szeretnék festeni mandalát. A következő témául a szívcsakrát választottam. A színe rózsaszín és zöld. Nagyon beleszerettem a színekbe és hamarosan elkészült. Közben folyamatosan magamra csodálkoztam, hogy ez honnan is jön, és éreztem azt a felemelő érzést, amit először.

Elérkezett a férjem szülinapja. Merész gondolatom támadt: nagyon szereti Erdélyt, sokat megyünk oda nyaralni, kirándulni. Azt gondoltam, hogy festek egy képet Erdélyről, egy tájképet. Így született meg ez a kép.

A kígyós  képemet már régebben készítettem. Később döntöttem úgy, hogy ez a gyökércsakrás mandalám : a gyökércsakrában van az életerőnk, amit hoztunk, az energiakészletünk, a föld és a kozmikus energiák. Ide tartoznak többek között az ősbizalommal és a biztonsággal kapcsolatos témák.

Folytattam a sort a második csakrával, a szexcsakrával. Ez a mandala elégé rendhagyó, nélkülözi a kör formát. A népművészetben gyakran használt tulipánmotívumot festettem meg. A kehely alakú, befogadó női szimbólum jelenik meg a képen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük